SAJÁT [?] SZOBA
Virginia Woolf azonos című műve, személye és szövegei nyomán írta Vass Szandi és Fodor Orsolya
Virginia Woolfot 1928-ban felkérték, hogy egyetemi kiselőadást tartson a Regény és a Nők címmel. Ebből a kiselőadásból született Saját szoba c. esszéje. Most, 2025-ben, egy lecture formájában megidézzük ezt az előadást, kizárólag a tényekre hagyatkozva, mindenféle személyességet nélkülözve.
"Mert meggyőződésem, hogy ha még száz évig élünk, és meglesz az évi ötszáz fontunk meg a saját szobánk; ha szokásunkká válik a szabadság és a bátorság, hogy azt írjuk, amit gondolunk, ha szembe merünk nézni azzal a ténnyel, mert tény, hogy nincsenek oltalmazó karok, amelyekbe belekapaszkodhatunk, hanem egyedül megyünk, és hogy nemcsak a férfiak és nők világához van közünk, hanem a valóság világához is – akkor eljön az alkalom, hogy a halott költő, Shakespeare nővére újra felöltse testét, melyet már annyiszor le kellett vetnie." V. W.
Szereplők
Virginia Hay Anna m.v.
S. Judit Tóth Zsófia
Alkotók
Fordító / irodalmi konzulens Réder Ferenc
Díszlet / látvány Vermes Nóra
Jelmez Bárány Judit
Dramaturg Vass Szandi
Fény, hang Balázs Krisztián
Videó Nagy Réka
Zeneszerző Szászi Petra
Asszisztens Tóth Judit
Rendező Fodor Orsolya
Fotó: Horváth Judit
Kritika:
Herczog Noémi: Közös szoba - https://www.es.hu/cikk/2025-09-19/herczog-noemi/kozos-szoba.html?fbclid=IwdGRjcAM59eNleHRuA2FlbQIxMQABHhsEVeSoxfWEsobgQdDOPV-4Sz3jB77MTzDkHl3pxgKLOKFVI5eSdHvd0zJc_aem_MJUD0shG3bIWk3c4wl7Org
Nagy Klára: Transzgenerációs harag - https://szinhaz.net/2025/06/12/nagy-klara-transzgeneracios-harag/?fbclid=IwY2xjawK3aXlleHRuA2FlbQIxMQABHt11hWw2hWRR9AcXsBMvHrwHm_SiQo4O9PPctDPAaAP7bVa2qfvAJi2nLTmD_aem_bpsB5vqlPq98FSxuNmwrAA
2025 KULT színházi előadásai:
S. Judit szobája / Room of Judit S.
performatív installáció
2025-26
S. Judit szobája egy olyan performatív installáció, amely Virginia Woolf Saját szoba című 1928-as esszéje és egy kortárs, széttöredezett figyelmi állapot párbeszédéből épül fel. A munka Fodor Orsolya lecture-színházi rendezésének újragondolása, egyben egy 2021–2025 közötti alkotói folyamat lenyomata, amely szerző és figura, rendezői és előadói pozíciók, Orlando és S. Judit között vándorol. Ez a mozgás nemcsak irodalmi vagy dramaturgiai, hanem identitásbeli is: az alkotói perszónák megszólalási lehetőségeinek, feltételeinek és korlátainak láthatóvá tétele.
A tér egyszerre belső és nyilvános: az alkotás, a megszólalás és a figyelemért folytatott küzdelem tere, ahol a saját szoba nem adott keret, hanem folyamatosan létrehozandó állapot. Visszatérő motívuma a fehér és vörös izzás kettőssége. Virginia Woolf nyomán a fehér az artikuláció, a gondolati tisztaság tere, míg a vörös az elfojtott, gyakran láthatatlan indulat és potenciál. A két minőség nem kizárja, hanem feltételezi egymást: a megszólalás abból épül fel, ami gyakran kimondatlan marad.
S. Judit szobája értelmezhető irodalmi és performatív újraolvasásként, reenactmentként, valamint egy folyamatosan változó alkotói hang kutatási tereként.
Mert meggyőződésem, hogy ha még száz évig élünk, és meglesz az évi ötszáz fontunk meg a saját szobánk; ha szokásunkká válik a szabadság és a bátorság, hogy azt írjuk, amit gondolunk – akkor eljön az alkalom, hogy a halott költő, Shakespeare nővére újra felöltse testét, melyet már annyiszor le kellett vetnie. (Virginia Woolf: Saját szoba)
